Végtelen

Végtelen

Mi a végtelen?
Egy szó, mely fel nem fogható.
Egy szó, mit használunk,
De jelentésén nem rágódunk.

Én mégis úgy érzem,
Átéltem már rengetegszer.
Egy végtelen pillanatot,
Egy pillanatnyi végtelent.

Mikor pillantásom könnyes szemedbe veszett,
Mikor bátyám nyakába tett,
Mikor nagymamám ölelt,
Mikor csókod ellepett.

Mikor madár fütyülve szállt mellettem,
Mikor a napfelkeltét dombtetőről nézhettem.
Mikor egy sziklába véstem nevem,
Mikor fáról lila virág hullt fejemre.

Mikor útközepén fáradtan estem össze,
Mikor öklöd arcom erőből érte,
Mikor zöld fűbe szállt piros vérem,
És én mellette fehéren elterültem.

Mikor kezed kezembe helyezted.
Mikor fülembe lágyan súgtad, hogy szeretsz.
Mikor tisztáson nevettem veled egy régi szekéren.
Mikor hűlt helyed hirtelen kinyitotta szemem.

Mikor fájó fejjel nevetgéltem.
Mikor kezet ráztam ellenséggel.
Mikor cserbenhagyott, kit szerettem.
Mikor virágszállal döfték át szívemet.

Mi a végtelen?
Hogy meséljem el öcsémnek,
Hogy nincs szebb, mint azok a röpke másodpercek,
Melyek életedben leggyorsabban tovatűntek


Szerző: Lillus
(www.amatormuveszek.hu)