Nőnapra

A nő, aki érett:

Illatod mily fennkölt, csodás,
Forrás vagy te, és napfény, ragyogás.
Öled forró, apadhatatlan boldogság szigete,
A biztonság elzárt, de meleg szeglete…
Hajad hulláma záporból duzzadt óceán,
Arcod pirossága pokolból szökött szikra.
Rég megérett tested, külsőd már nem leány,
Előtted lelkem és testem hasad majd csíkra…
Mást mondasz, és mást gondolsz,
Hangod, szavad tartalma varázslat.
Komoly vagy, a célod biztos,
Előre haladsz, ujjad ajkamra teszed.
Felhők mögött sötét pára,
Zöld fák között, fenyő ága.

Borban a zamat, pezsgőben buborék.
Földben a mag, égben a lég.
Tűzben a meleg, vízben a hűs,
Szenvedély, kegy, izgalom,
Ez mind vagy, és még ezer fogalom.
Tekints a tükörbe, te vagy az isten.
Beléd vetett reményből kél a jövő.
Te vagy a mindenség, mert te vagy a nő!

forrás: Jerryco (amatormuveszek.hu)