Übü szubjektív

Január közepén egy kedves barátom segítségével lehetőségem nyílt, hogy eljussak a Maladype társulat által előadott Übü király című darab fotós próbájára. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert nekem a színház egy csodás világ. Szeretek nagyon színházba járni, bár nem művelem túl nagy rendszerességgel ezt a "sportot". Az pedig, ha fotózhatok, külön bónusz :) A társulatról és a darabról sok jót hallottam már előtte is, pl. azt, hogy a próbákba bevonták a nézőket is és így egy nagyon jó társaságot sikerült összekovácsolniuk. A madarak azt csiripelték, hogy mind színésznek, rendezőnek, nézőnek élmény volt ez az együttműködés. A fiatalokból álló társulat igyekszik szabadon értelmezni a színházat és ha nem is akarják mindenáron felborítani a szabályokat, de mindenképpen kitágítják és újraírják őket. Ezekből nagyon érdekes és jó dolgok tudnak kialakulni.
Azonban ami az egyik oldalon merész kísérletezés, az pl. a fotós oldalán komoly kihívás. Bevallom, kicsit elbizonytalanított, mikor megtudtam, hogy milyen érdekes lesz a díszlet, hogy az egész darab egy szobában játszódik, hogy a világítás is eléggé az alapokra szorítkozik. Utólag azt mondom, hogy ezek a dolgok mind az előadás hangulatához kellettek, s így egyben nagyon működött. Féltem attól, hogy magával tud-e ragadni ez a játék, amit oly fontosnak tartok ahhoz, hogy olyan képek szülessenek, amik hangulatukban tükrözik az előadást. Nos, a félelmeim alaptalanok voltak, a színészek játéka és az előadás teljesen magával ragadott. S hogy a képeim visszaadják-e a hangulatot? Mindenki döntse el maga, miután megnézte az előadást ;-)