Az inspirációról ...

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a szavak embere. (Lehet, nem véletlen próbálkozom a fotózással? :) ) Azonban nem tudom megállni,h ne írjak néhány gondolatot az utóbbi napokban kapott inspirációmról.
Történt ugyanis, hogy jelen lehettem Fekete Csaba nászriporter, kis hazánk egyik, ha nem a legjobb esküvőfotósának a workshopján. Tudom, hogy rengeteg tanulni valóm van még s ezek a workshopok kitűnő alkalmak a fejlődésre. Nagyon kíváncsi voltam Csaba kommunikációjára, arra, ahogy a párral dolgozik és hogy a helyszíneken mi az, amit ő meglát és ki tud hozni 1-1 helyből. A színvonalat emelte és a tanulási lehetőségeket bővítette, hogy "vendégművészként" velünk volt Jaksa Tímea és Váradi Tamás. Nagyon hosszan lehetne ezt taglalni, de inkább röviden csak annyit írok, egy élmény volt. Tulajdonképp az egész napos menet nagyon hamar átcsapott örömfotózásba. Másnap pedig érdekes volt látni, ki milyen képeket készített s mennyire másképp láthatjuk szó szerint ugyanakkor ugyanazt.

Köszönöm a kollégáknak a remek hangulatot és a sok jó képet. Sokat tanulhattunk mind Csabától, mind egymástól.

De hogy most sem maradjunk kép nélkül, az egyik kedvencem:

Budapest Love

A sör marcona őre

... avagy varázsgömb helyett lehet másból is jósolni ? ;-)

A kép egy baráti fotóstalálkozón készült. Játszadoztunk kicsit a vakuval az étteremben. A képen Haji barátom az "áldozat".

Squash szerelem

A jövő reménysége

Reméljük, 15 - 20 év múlva is felveheti ezt a mezt, de akkor már saját névvel a hátán ;-)

Koncert pillanat 4

Izzó száguldás

2009. október .... Magyarország, Hungaroring .... 12 órás autóverseny 10. órája ... lágy szellő járja át a tájat, miközben a versenyautók hatalmas sebességgel robognak a sötétben. S a frizurám, még mindig tart ! :D

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy hatalmas autósport rajongó és mielőtt ezen a versenyen voltam, izzó féktárcsákról még csak mendemondákat hallottam. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire ütős látvány. A távolban nem látni mást, csak ahogy egyre közelednek a lámpák és mögöttük valami vöröses fény. Aztán amikor közelérnek, akkor már pontosan látszik, mi is világít hátrébb. A fenti képpel ezt az élményt szerettem volna visszaadni.
Hát bevallom, nem szeretnék ezeken a gépeken a boxban kereket cserélni :)

Szeretem a havat, de ...

Türkizkék tenger ... napsütés ...
mezítláb sétálni a part menti homokban ...
Hhmmm... ezt a most nagyon el tudnám viselni ;-)

Übü szubjektív

Január közepén egy kedves barátom segítségével lehetőségem nyílt, hogy eljussak a Maladype társulat által előadott Übü király című darab fotós próbájára. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert nekem a színház egy csodás világ. Szeretek nagyon színházba járni, bár nem művelem túl nagy rendszerességgel ezt a "sportot". Az pedig, ha fotózhatok, külön bónusz :) A társulatról és a darabról sok jót hallottam már előtte is, pl. azt, hogy a próbákba bevonták a nézőket is és így egy nagyon jó társaságot sikerült összekovácsolniuk. A madarak azt csiripelték, hogy mind színésznek, rendezőnek, nézőnek élmény volt ez az együttműködés. A fiatalokból álló társulat igyekszik szabadon értelmezni a színházat és ha nem is akarják mindenáron felborítani a szabályokat, de mindenképpen kitágítják és újraírják őket. Ezekből nagyon érdekes és jó dolgok tudnak kialakulni.
Azonban ami az egyik oldalon merész kísérletezés, az pl. a fotós oldalán komoly kihívás. Bevallom, kicsit elbizonytalanított, mikor megtudtam, hogy milyen érdekes lesz a díszlet, hogy az egész darab egy szobában játszódik, hogy a világítás is eléggé az alapokra szorítkozik. Utólag azt mondom, hogy ezek a dolgok mind az előadás hangulatához kellettek, s így egyben nagyon működött. Féltem attól, hogy magával tud-e ragadni ez a játék, amit oly fontosnak tartok ahhoz, hogy olyan képek szülessenek, amik hangulatukban tükrözik az előadást. Nos, a félelmeim alaptalanok voltak, a színészek játéka és az előadás teljesen magával ragadott. S hogy a képeim visszaadják-e a hangulatot? Mindenki döntse el maga, miután megnézte az előadást ;-)

Apára várva